[Leonard hazudott Pennynek abban, hogy szerinte jól énekel]
[Sheldon] Kellemetlen számomra, hogy részt vettem abban, hogy hazudsz Pennynek!
[Leonard] Mégis mit mondtam volna?!
[Sheldon] Például az igazat!
[Leonard] Akkor megbántottam volna!
[Sheldon] És ez releváns tényező?!
[Leonard] Igen!!
[Sheldon] Akkor mondhattad volna, hogy elmész.
[Leonard] Jó, és mit mondtam volna utána?
[Sheldon] Lényegileg mondjuk a következőt: számodra az éneklés nem számításba jöhető foglalkozás vagy elfoglaltság, és ha nem értesz egyet, csináltass agyi rétegfelvételt, hogy nem nyomja-e tumor az agyad kognitív központját!
[Leonard] Ezt nem mondhatom… azt kéne mondanom: „nagyszerű voltál, alig várom, hogy újra énekelni halljalak!!”
[Sheldon] Miért???
[Leonard] Ez a társadalmi protokoll… ezt kell mondani, ha egy barátod büszke valamire; akkor is, ha rosszul csinálja!
[Sheldon] Én erről nem tudtam!
[Leonard] Most már tudsz!
[Leonard] …igen?
[Sheldon] Amikor a múltkor sakkoztunk nagyszerű voltál, alig várom, hogy újra játsszunk!